Sun Myung Moon tiszteletes:

Amit a hittudósok mondanak Sun Myung Moon tiszteletesről

Dr. Ninian Smart
Professor of Comparative Religions
The University of California at Santa Barbara, US 

It is remarkable how open and free the conferences he sponsored were. He fully appreciated, as seen by his actions, the nature of science and scholarship. This was true both of the way he attempted to implement his vision of the unity of science and his God at the conferences, likewise at his meetings on world peace and the family. So the first main achievement would be his dedication to an open society of scholars and religious people. This combined with an undoubted ecumenism. He was always eager to attract Buddhists, Jews, Hindus, Muslims, Christians and many more to his gatherings. Though he and his followers assert the veracity of their worldview, this has in no way prevented his giving the utmost freedom to those whose traditions differ from his ideas.

Perhaps I can interpret his generosity and openness from the point of view of my own convictions, as a person who has been friendly with many members of his Church, and who has been happy to work with them and Rev. Moon; I do not share his theology but I admire his work and contribution to the world. I regard myself as a loyal Anglican, and therefore believe in Trinity, and therefore in the Holy Spirit, which is among other things the Light that lightens every person. Too often the Holy Spirit is neglected by Christians; it is relevant to Rev. Moon’s achievements.

So it can be that Rev. Moon’s vigorous engagement with the contemporary world supplies emphases which are important to other religions. They can be neglected by the inward-looking nature of Buddhism, and other-worldliness of mainstream Christianity. His early experience of Stalinism imprinted itself indelibly on his consciousness, and resulted in a strong belief in the future which had rid itself of Communism’s repressive system. The point was that Communism failed to give a reverence to the individual human being. There were, of course, other Christians who shared this perception with Rev. Moon, notably Pope John Paul II. For Rev. Moon it was both fortunate and unfortunate that his main engagement with America occurred in the 1970s, when many well-meaning people had accepted the part-truth of Marxism, often naively, as a result of their opposition to the Vietnam War. But Rev. Moon’s opposition to the Soviet Union and its system was based on religion, and on the form of Christianity in particular. He was unfortunate in that many American liberals opposed his message because they had missed essential importance of humanity, and this is integral to the Christian message. His theology was a complement to much contemporary Christian theology.

One of his inspiring visions has to do with his married followers: not invariably, but most frequently, they share races, share nationalities. And this trend is growing in the world. It undermines our racial distinctions. He has paved the way for this diminution of such categories. Indeed, as the Census in America will sooner or later have to acknowledge that people of mixed marriages cannot simply be assigned to one category or another. We are all children of the same humanity; and from religion’s point of view are rooted in the Transcendent.

The question of the family makes our attitude to sex serious. In many ways, our modern knowledge about sex makes us more relaxed than in older Christian days. I respect the vision of Rev. Moon and Mrs. Moon of a vast congregation of those who acknowledge his mission and who join him in a single family, which embraces many families. The people of this world who have reared families and who live together in amity and joy should recognize that vision of his as a vital ingredient in true happiness. But again as with religions, people differ in their interpretation of the divine will; but those diverse interpretations ought in the new world to live together in harmony. And the vision of the family implies too a vision of education. The parents need to bring up children in love and knowledge. This implies the stability of the family.

He has stamped a mark on our epoch, from before the Korean War till the present age and after the year 2000. But already his achievements are immense.

Dr. Harvey Cox
Protestáns teológus, Harvard Hittudományi Iskola, USA

Itt van egy mozgalom, amelynek sikerül összekapcsolnia a vallási egyetemességet, a pünkösdi meghittséget, egy melegen támogató családot és egy programot Isten földi királyságának az állítólagos építésére. Egy ilyen erős keveréket nem lehet könnyen elutasítani.

 

Joseph Fichter, SJ
néhai jezsuita lelkész és vallásszociológus, USA
A Moon Atya szent családjacímű könyv szerzője

A Házasság, család és Sun Myung Moon című cikkéből, amely az America magazinban jelent meg:

Míg a házassági tanácsadók és a lelkészek a kezüket tördelik a család összeomlása miatt, az egyesítő egyház tesz valamit ellene. Az istenközpontú család nem egyszerűen egy szép szlogen vagy egy az egyházi vezetők által sugallt eszmény, hanem a közösség alapvető magja az egyház hívei körében. Ugyanakkor egy mélyen motivált rendszer a házastársi hűség és a családi stabilitás helyreállítására a modern társadalomban.

Bármit mondjon is valaki az Egyesítő Egyház mint társadalmi és vallásos mozgalom, sőt mint teológiai eretnekség szállítója kritikájaként, el kell ismerni a szisztematikus programját a „régimódi ” erkölcsösség helyreállítására, azt, hogy hangsúlyt fektet a házasság előtti tisztaságra, az ima szerepére a házasságra való felkészülésben, azt a hajlandóságot a tagok részéről, hogy útmutatást fogadjanak el a párválasztásra, az Isten szeretetét tükröző házastársi szeretetre és a szellemi tökéletességet a gyerekekre való átruházásra vonatkozóan. Az Egyesítő Egyház ragaszkodik ahhoz, hogy a vallás a családi összetartozás erkölcsi köteléke, és hogy a család a társadalom erkölcsi alapja.

 

Professor Cromwell Crawford
A vallástudomány professzora, Hawaii Egyetem, USA

Rev. Moon is one of these select multi-cultural individuals. It is now well-known that for the past 20 years or so he has been performing international marriages. Thousands of individuals of every race, culture and nation have been united by him in holy matrimony. The full impact of these crossover marriages will be fully felt in offspring of the second and third generations. Already the bonding of individuals who, otherwise, would have perpetuated traditional divisions, has produced profound changes, because the foundations of love and peace have been laid on the most basic foundation of society, namely, the family.

I have personally witnessed three of these international ceremonies, and though they have been described in the media as ‘mass marriages,’ I have found the exchange of vows to be uncommonly elevated by the element of the miraculous, because, if it were not for the Blessing of one man, they would surely not be husband and wife together. Each one of these couplings is a mediated marriage. While other leaders talk of „family values,” Rev. Moon creates them.

The image of Rev. Moon as a mediating man is best exemplified in the area of religion, for it is his love of God that animates all of the activities we have mentioned, and many more. Moon is not a missionary; he is a mediator. His goal is not to convert but to convince, to reason, and to respect. As a scholar in the field of Comparative Religion, I find it safe to say that there are few, if any, who have done more for the cause of inter-faith dialogue than Rev. Moon. He has generously sponsored hundreds of international conferences in which people freely discuss matters of faith. I have been honoured to serve as moderator on numerous occasions, and am therefore able to testify to the true ecumenicity and openness of these conferences.

What I have learned through international, inter-religious gatherings is that we cannot claim there is some common „core” in all religions, so that Hindus and Christians are referring to the same „Reality.” Simultaneously, the Hindu need not reject the insights of the Christian, because he may have equally valid truth. Therefore, the task of truly understanding and appreciating other religions makes demands upon us to be sensitive to what others are saying and to evaluate it without presupposing that, on some deep level, they are really saying what we are saying. Having this open attitude, when the Hindu and Christian encounter each other in these conferences, they are indeed mutually enriched, because they learn from one another without surrendering their uniqueness. This has been my observation of academic meetings sponsored by Rev. Moon, and though there are no pretensions to find precise correspondence with his stated teachings, Liberation Theology has taught the value of praxis, and I bear witness to the genuine ecumenicity of all such gatherings. Christians always leave as better Christians for having dialogued with Buddhists, and so forth. There is no presumption of „anonymous Christians” because the spirit these meetings communicate is that each faith has a unique slice of life, which is worthy of respect, and perhaps, emulation.

The celebration of Rev. Moon’s 80th birthday is more than a glorious day in the life of a man; it is also the celebration of new types of individuals he has inspired--mediating men and women, who can act as links between diverse cultures, races and religions of the world. For the demands of the 21st. century, the role of such persons is no longer nice, it is necessary.

 

Dr. Juergen Redhardt
Professor Emeritus of Theology, psychologist, Giessen, Germany

In my opinion, Sun Myung Moon can without doubt be included in this extensive catalogue of characteristics of "saints". Under the precondition that every saint without exception is only able to objectify and demonstrate a single perspective on the truth of the gospel, one may well state: Sun Myung Moon belongs to the lineage of those who, in terms of biography and life content, in a particularly vivid and unforgettable way represent that which all Christians demand: to take responsibility for the initiating nature of God's love. He establishes here markers and directional constants, which one ought to take seriously. Sun Myung Moon is in full accordance with the most essential and unmistakable characteristic of saintliness: to bring strongly into focus again a socially predominant, diffuse, but currently dying relationship to God.

 

Irving Hexham
A vallástanulmányi tanszék professzora a Calgary Egyetemen, Kanada

És kicsoda Moon Tiszteletes? Őszintén szólva, nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Ahogy Gamáliel az Apostolok cselekedetei 5:34-39-ben, csak óvatosságot tudok tanácsolni. Moon tiszteletes nyilvánvalóan egy nagy vallási látnok, aki egy sorba tartozik a történelem legnagyszerűbb vallásos alakjaival. Nyilvánvalóan egy nagyon tehetséges, távolba látó egyén, akinek kifinomult érzéke van a történelem és Isten gondviselése iránt. Nyilvánvalóan egy karizmatikus figura, aki a példájával, az életmódjával és a tanításával vonzza a követőket. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy nem lehet megítélni a munkáit a jelen kor perspektívájából, ha csak nem teljesítette még be a küldetését.

A Kultuszok és új vallások megértése (Understanding Cults and New Religions) című könyvből.

 

Dr. Paul Schwarzenau
A protestáns teológia és az összehasonlító valláselmélet (nyugalmazott) egyetemi tanára,
Dortmund Egyetem, Németország

Egy négyoldalas tiszteletadás összefoglalása:

Mindig érdekeltek bizonyos gondolatok az Isteni Alapelvből, amelyekkel kapcsolatban a keresztény egyházak nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják őket. Függetlenül az én nézőpontomtól protestáns teológusként, vagy valójában éppen e miatt, azon a véleményen vagyok, hogy a kereszténység egy olyan pontra ért, ahol tovább kell fejlődnie a nagy világvallásokkal és az Európán kívüli kultúrákkal való kapcsolat által. A kereszténységnek meg kell találnia a bátorságot, hogy megszabadítsa önmagát a nyugati kultúrszféra korlátaitól.

A kiváló pszichológus, C. G. Jung tanítása szerint Jézus Isten Királyságát hirdetve jelent meg, amelynek természetes módon kellene felvirradnia a földön, de az élete a kereszten végződött, és a királyság helyett az egyház, illetve az egyház és a világ közötti szétválás jött létre. A kereszténység történelmében nagyon kevés kísérlet történt ennek a hasadéknak az áthidalására. Az Isteni Alapelv azonban részletesen kutatja ezt. Az Alapelv szerint a tökéletessé vált világegyetemben Isten csak a tökéletes emberi lények által tökéletesedhet és teljesedhet ki egészen. Ez az Isten elmélete, amely végre összhangban van az ember méltóságával. Továbbá, ez az elmélet megfelelő a modern ember számára, aki a partnerséghez és a demokráciához kötődik.

Valamennyiünkben, ahogy az egyházakban is, van egy kis darab "második eljövetel", egy tudat alatti törekvés egy tökéletesebb emberfilozófia iránt, amely mind a szellemi, mind a fizikai valóságot átöleli. Van ezért egy megújult hangsúly az apokaliptikus dolgokon a mai egyházakban. Van egy kutatás nemcsak a szellemi dolgok megvalósítására, hanem az eszményére is, „amint a mennyben, úgy a földön is”. Egy ilyen valóságra törekedve, testvéri párbeszédbe kezdhettünk az Egyesítő Mozgalommal, kölcsönösen ösztönözve egymást, és megerősítve képességeinket a reményre.

Dr. Richard Rubenstein
Vallástörténész, a Bridgeport Egyetem nyugalmazott rektora, USA

Be kell vallanom, hogy olyan vallástörténészként, aki a Harvard Egyetemen kapta a tudományos képzését, egész pályafutásom egyik legkülönlegesebb pillanata az, amikor ön nyíltan és félreérthetetlenül megosztja velünk az elgondolását arról, hogy kicsoda ön. Valójában ön maga jellemezte az elhivatásának a bejelentését „megdöbbentőnek és félelmetesnek”. Számomra és sok hozzám hasonló számára, akiknek a hivatása a vallás tudományos tanulmányozása, iszonyatos vallási inspiráció, ami régen történt, ha egyáltalán megtörtént. Nagyon kényelmesek vagyunk a vallási inspirációk és kinyilatkoztatások másodlagos leírását tanulmányozva könyvekben és kéziratokban. Ezzel a munkával elfoglalva, a tárgyunk érdekel minket; nyugodtak vagyunk, szenvtelenek vagyunk, és nincs bennünk háborgás. Azonban radikálisan megváltozik a helyzet, ahogy ön mondja teljesen "megdöbbentő", amikor egy inspirált vallási vezetővel találkozunk össze, akinek az elhivatása a saját korunkban, sőt a saját szemünk előtt van kibontakozóban. Nem vagyunk hozzászokva a szellemi erő és karizma ilyen megnyilatkozásához. Tudományos és szakmai képzésünk nem készített fel minket a találkozásra. Ennélfogva pszichológiai kategóriákat felállítva védjük magunkat ellene, hogy semlegesítsük az erejét és egyben az előtte érzett kényelmetlenségünket. Azonban a szellemi erő ott van, és bármi legyen is a szellemi hagyomány, amelyben gyökerezünk, érezzük azt. Egy dologban biztos vagyok az ön messiási vízióját illetően: minden munkája, amelyekből a világnak már annyi haszna származott, az ön messiási víziójából ered. E nélkül nem lenne ICUS, nem lenne PWPA, nem lenne Washington Times, nem lenne a Világ Vallásainak Gyűlése, nem lenne Kis Angyalok Iskolája, nem lenne újjáélesztett Bridgeport Egyetem; az ön messiási víziója nélkül az ön eredeti kis egyháza Puszanban soha nem vált volna azzá a világszintű vallásos erővé az emberiség jobbítására, amelyet most vezet.

Ez a nyilatkozat a legtöbbet kifejezi abból, amit továbbra is érzek Moon Tiszteletessel és a missziójával kapcsolatban. Megismétlem: a közvetlen családomon kívül senki másnak nem volt olyan hatása felnőtt életemre, mint Önnek.

Moon Tiszteletes, a feladat, amelyet önmaga számára és számunkra felállított, az emberiség minden részének az együttműködését kívánja... Valakinek össze kell hoznia őket. Valakinek biztosítania kell a struktúrákat és a vezetést, amellyel egy ilyen együttműködés lehetővé válik. Ez biztosan nem fog magától megtörténni. Senki nem ért el ilyen sokat, következetesen és egyetemesen, mint Ön, hogy közös szándékkal hozzon össze intelligens férfiakat és nőket. Ezért van, hogy sokféle hitű és hagyományú férfiak és nők fordulhatnak Önhöz és fogadhatják el a vezetését.

J. Gordon Melton
Ügyvezető igazgató, Amerikai Vallások Tanulmányozásának Intézete, California Egyetem, Santa Barbara, USA

„A múlt század legsikeresebb vallása?
Valószínűleg a szcientológia - mondta dr. Melton. Egyéb sikeres mozgalmak közé tartozik a Sun Myung Moon tiszteletes által vezetett Egyesítő Egyház...”
A New York Times cikke. „Belépés szintű próféta keresése: Nem szükséges égő bokor és kőtáblák.”
2006 augusztus


Ugrás a lap tetejére