Moon tiszteletesről szóló tanúságtételek
Segített, hogy jobb emberré váljak
Dr. Morton A. Kaplan
a politikai tudományok kiváló professzora, egyetemi tanár, Chicago Egyetem
Moon tiszteletes legnagyobb hozzájárulása a békéhez nem valami különleges dologban
áll, amit tett, hanem a szívben, ami a tetteit vezette. Több mint 25 éve szorosan kötődöm néhány tevékenységéhez: A Nemzetközi Konferenciához
a Tudományok Egyesítéséért, a Professzorok Világbéke Akadémiájához és a World and I (A világ és én) című kiadványhoz. Eredetileg a tevékenység jellege és a résztvevők minősége
vonzott. Azonban voltak kezdeti kétségeim, amelyek a Moon Tiszteletesről széles
körben keringő történetekből származtak, de rájöttem, hogy nem voltak igazak.
A Moon tiszteleteshez legközelebb állókkal való kapcsolatom miatt és a vele való saját találkozásaim által tudom, hogy ki az igazi Moon tiszteletes. ő egy óriási szívű ember, olyan szívvel, amelyben van hely, hogy minden embert szeressen, és amely elég nagy, hogy szeresse azokat a galádokat, akik megbántják. Ez a nagy szív az, amely arra vezeti, hogy napi 21 órán át dolgozzon egy jobb világért. Ez a szív az, amely arra vezeti, hogy összehozzon gondolkodókat minden tudományos és művészeti területről nagy szakmai vállalkozásokra. Ez a szív az, amely egy antikommunista politika támogatásának a szükségessége miatt arra ösztönözte, hogy egy nagy napilapot hozzon létre Washingtonban, egy olyan városban, amelyről sokan azt hitték, hogy csak egy újságot képes fenntartani. És ugyanez a szív az, amely a régi hamvaiból felemelkedő új Oroszország partizánjává tette őt, miközben a legtöbb antikommunista képtelen volt megkülönböztetni a kommunistákat és az oroszokat.
Moon tiszteletes azon megértése, hogy Oroszország jövője központi jelentőségű a világbéke szempontjából, a PWPA első nemzetközi konferenciáján vált nyilvánvalóvá 1983-ban, Koreában. Amikor javasoltam egy konferenciát „A Szovjetunió bukása” témában, lelkesedett érte. Amikor aztán nyilvános megjövendölte, hogy a szovjet rendszer 5 éven belül összeomlik, még én is meglepődtem. Aztán bőkezűen támogatta az 1985-ös genfi konferenciát, amelynek hiányában nem térképezhette volna fel az eljövendő bukást és az új Oroszországra való pozitív reakció jelentőségét. Amikor sok meghívott visszautasította a részvételt a cím miatt, Moon Tiszteletes rendíthetetlenül kitartott a cím megtartása mellett. Ugyanakkor tartott egy kisebb konferenciát 1985-ben, amelyen indítványoztam a Szovjetunió kivonását Kelet-Európából, és amelyre a Szovjetunió küldött egy hivatalos képviselőt mind a liberálisok, mind a konzervatívok azon követelése ellenére, hogy ne tegye. Ez valószínűleg szerepet játszott Kelet-Európa felszabadulásában. Ez sem történhetett volna meg Moon Tiszteletes támogatása és ösztönzése nélkül.
Amikor Moon tiszteletes javasolta a The World & I (A világ és én) létrehozását, mialatt a Danbury börtönben volt, megláttam a törekvés nagyszerűségét, de kételkedtem a vállalkozás gyakorlatiasságában. Egy olyan magazin, amely lefedné az emberi tevékenység minden aspektusát, amely oktató jellegű lenne, és amely feltárná az erkölcsösség jelentőségét, túl nagy cél lenne. Amikor az első szám elkészült, nem volt tartalék cikk, és a kiadvány intellektuálisan nem volt jobb az elfogadhatónál. Azt éreztem, hogy ha lenne egy tervünk a havi megjelentetésre, még az a korlátozott minőség is romlana. Ezért megkértem Joo urat, menjen el Koreába, és mondja meg Moon Tiszteletesnek, hogy ritkítanunk kell a megjelenést kéthavira, vagy még inkább negyedévire. Joo úr egy üzenettel tért vissza Moon Tiszteletestől: „Mondd meg Kaplan úrnak, hogy nincs elég hite.” Ami aztán történt nem valódi csoda volt, de közel járt hozzá. A magazin hónapról hónapra egyre jobb lett. Akik gyakran olvasták, a legjobb magazinnak hívják, amit valaha olvastak. Az azt kísérő tanári kézikönyvvel együtt iskolák ezreiben használják, hogy kiegészítsék a diákok számára elérhető rossz oktatási anyagokat. Már az interneten is megtalálható, ahol minden cikk hozzáférhető 1986-ig, a kezdetekig visszamenően. És a tanárok elkezdték összegyűjteni a cikkeit könyvekbe, amelyeket szövegekként fognak használni.
Moon tiszteletes szíve konferenciákat és szervezeteket hozott létre az emberiség minden fő és törvényes vallásából való vallási vezetők részére, a közöttük létező feszültségek ellenére. Komoly személyes kétségeim vannak afelől, hogy milyen közvetlen hozzájárulást fog tenni a legtöbb vallási vezető a békéhez. De nem kételkedem abban – különösen egy olyan időben, amikor olyan emberek, mint Osama bin Laden gyűlölettel teli álvallásai annyi kárt okoznak –, hogy a vallási vezetők összehozása közös törekvésekre egy fontos lépés a béke felé, mert csak akkor fogjuk csökkenteni az erőszakot és a nyomorúságot, ami jelenlegi világunkat jellemzi, amikor a vallási vezetők segítenek inspirálni a követőiket és a gyülekezeteiket, hogy egy jobb és igazságosabb világért dolgozzanak. Amikor először voltam az ICUS elnöke, a béke benne volt a konferencia címében. Abban az időben majdnem minden békéről szóló kutatás, amit a tudósok végeztek, kevésbé valószínűsítette volna a békét. Összeállítottam egy kiváló konferenciát, amely figyelmen kívül hagyta a békéről szóló témákat. Moon tiszteletes belenézett a papírhalmokba, észrevette a békéről szóló dolgozatok hiányát, megkérdezte tőlem, hogy ez igaz-e, aztán kinevezett a következő konferencia elnökévé. Csak egy nagyszívű nagy ember hívhatta fel a figyelmemet ilyen finoman a hibámra, hogy szervezhettem volna jó értekezéseket a témáról. Ez a nagy ember segített, hogy jobb emberré váljak.