ÓCEÁNI SPORTHALÁSZAT
Az Istenhez, és a jósághoz vezető út
Moon tiszteletes az óceán szerelmese és odaadó halász. Rájött, hogy a tenger a
legjobb hely az imádkozáshoz, meditációhoz, az egészségmegőrzésre és a lelki éberséghez.
AZ ÓCEÁN ERőPRÓBÁJA
1980-ban indult el az a tengeri oktatási program, ami (angolul) az „óceáni kihívás”
néven ismert. Fiatalok, diákok, vallási vezetők egyaránt részt vesznek rajta.
Az Óceán Erőpróbája sok országban működik, többek között az Egyesült Államokban,
Koreában, Japánban, Ausztráliában, Uruguayban és a Panamai Köztársaságban. A tengeri
halászat erősíti a személyiséget. Mind a fiatalok, mind az idősebbek értékes tanulságokat
vonnak le itt a csapatmunkáról, az eltökéltségről, a kitartásról, és a felelősségvállalásról.
Az USA-ban Moon tiszteletes 1973-ban kezdett kisebb halakat halászni. 1976-ban aztán fiatalokat buzdított arra, - először Alabama államban, majd Alaszkában - hogy vegyenek részt egy ipari mértékű hajóépítésben. 1980-ban egy harminc országot képviselő, nemzetközi munkacsoportot hozott létre, hogy ezek elkezdjenek 28 láb (kb. 8 és fél méter) hosszú, üveggyapot törzsű hajókat építeni. Ezek a fiatalok együtt tanulták ki, hogyan kell öntőformát készíteni, az üveggyapotot egymásra rétegelni, felszerelni a hajókat az alapvető elektronikával, hajtóművel, navigációs felszereléssel, víznyomócsővel, bordázattal, stb. Aztán ugyanez a nemzetközi csapat megtanult hajót vezetni, halászni, és jó vagy rossz időben egyaránt kézben tartani a hajókat. Néhányan aztán visszatértek a hajóépítéshez, és ott kamatoztatták a megszerzett szaktudást. Mások tovább halásztak, és a hallal kezdtek kereskedni. Megint mások végül hal- és szusi-éttermeket alapítottak. Így tehát az ezeken a halászhajókon végzett munka a legkülönfélébb vállalkozásokat alapozta meg: hajóépítést, éttermeket, halkereskedelmet, horgász-felszerelési és tengerészeti szolgáltatásokat.
Hogyan lett Moon tiszteletes a „szusi királya”?
Karen Smith asszonynak, az Egyesítő Egyház egyik vezetőjének a beszámolója alapján.
Karen Smith, az Óceán Erőpróbája vezetői képzésének eredményeként hajóskapitányi
rangot kapott. Saját üzleti erőfeszítései középpontjában mégis mindig Moon tiszteletes
eszménye áll: az, hogy másokért éljünk. Moon tiszteletes számára a halászat nem
csupán pénzszerzésről szól! Amellett, hogy a halász megszerezze a fogásért kijáró
jutalmát, ő ebben lát megoldást a világot sújtó éhezésre is.
2006 májusában a Chicago Times a „szusi királyának” nevezte Moon tiszteletest. Ha valaha létezett olyan ember, aki személyes erőfeszítéseivel és az óceánról alkotott jövőképével befolyásolni tudta a halkereskedelmet és a szusi iránti általános érdeklődést, akkor Moon tiszteletes az. Amerikában természetesen Hollywood, az MTV zeneadó, és a Hetedik Sugárút, azaz Manhattan (New York) divatfőutcája a társadalmi befolyás hivatalosan elismert csatornái. A média fő iránya alig-alig fogadja el a vallási vezetőket a társadalmi élet lényeges és „valós” meghatározóiként; a keleti származásúakat pedig inkább éppen csak megtűrik!
A halászathoz kapcsolódó iparágak fejlesztésén keresztül Moon tiszteletes arra hívta fel az üzleti vállalkozók figyelmét, hogy nagyobb tisztelettel bánjanak a halászokkal, mint ami akkoriban szokásos volt. Az 1970-es években a halfelvásárlók arról voltak hírhedtek, hogy előre megszabott árakat kényszerítettek a halászokra, és rendszeresen kihasználták a szorult helyzetüket, vagy becsapták a halászokat, akik ugyanis szinte senkihez sem tudtak segítségért folyamodni. Így aztán Moon tiszteletes, legalább a saját hatáskörében, (ami akkorra már megerősödött, és a szélesebb körű iparra is befolyással volt,) nem pusztán újra hangoztatta felhívását a - minden egyéb munkaterületén is gyakorolt - egészséges erkölcsi alapelvekre, hanem 1983-ban arra szólította fel a felvásárlókat, hogy duplázzák meg a halászoknak kifizetendő árakat, aztán „lássák meg, mi történik”. Ennek az eredményeképpen befejeződött az aranykor a felvásárlók számára, akik eddig - tokiói halpiac áraihoz képest - jelentéktelen összegeket fizettek a halászoknak a különleges Atlanti óceáni tonhalért. Ez egész életeket változtatott meg. Az üzleti élet azonban nem omlott össze. Sőt! Abban a városban, ahol a korai években Moon tiszteletest olyan kegyetlenül üldözték, ahol a lakosság sok követőjét még komolyan meg is fenyegette, mára már jelentős emberként és jótevőként ismerik el.
Ki hát ez az ember valójában? Honnan van az ereje? Honnan tudom mindezeket? És ez a kérdés, hogy „Ki valójában Moon tiszteletes?” számomra nem csupán szónoki volt. 1978-ban azért határoztam el, hogy az Egyesítő egyházzal dolgozom együtt, mert az ötlet jól hangzott, (annak ellenére, hogy a nyilvános média másként állítja,) és mert úgy láttam, hogy így lehet „többet megtudni róla”. Kutatómunkámba az is beletartozott, hogy eljártam az Egyesítő teológiai egyetemre. Nos, talán ennyire lassú felfogású vagyok, - vagy talán ennyire kitartó. Viszont végül, - úgy öt évvel később, - már világosabban értettem, ki valójában ez a rendkívüli ember, Moon tiszteletes.
Egyszerű, de világos és erőteljes ráébredés volt ez, egy viharos nyári napon 1983-ban, a massachusettsi Gloucester városkában. Tombolt az időjárás az egész környéken, ezért aznap az Óceán Erőpróbája teljes vezetősége a dokknál maradt. Ahogy ez szokása volt, amikor a városban járt, Moon tiszteletes összehívott minket, és beszélgettünk.
Miközben a szél fújt odakint ezen az augusztusi napon, Moon tiszteletes a tengerrel
kapcsolatos terveiről beszélt: olyan haltermelő hajókról, amelyek a legjobb minőségű
friss és fagyasztott halat fogják előállítani, azokból a halakból, amiket általában
a fedélzetre dobálnak; és halpor-készítésről, amely minőségi protein-forrásként
szolgálhatna azok számára, akik sürgős segítségre szorulnak; továbbá halgazdaságok
alapításáról. Arról beszélt, hogy több nyers ételt kellene enni, és olyanokat,
amelyek előkészítéséhez kevesebb energiára van szükség, hogy csökkenteni lehessen
a fosszilis üzemanyagok használatát. Úgy beszélt az óceánokról, mint az anyaméhről,
ahonnan minden élet származik; mint olyan helyről, ahol az egyetemes törvények
kérlelhetetlen természetéről tanulhatunk. Arról szólt, hogy hogyan tud segíteni
a tengeri képzés az embereknek abban, hogy erkölcsileg tiszta vezetőkké váljanak.
Abban a pillanatban valami helyére került bennem, és én egyszeriben tudtam, ki ez az ember. Mindannak, amiket addig láttam és hallottam, csak egyféleképpen volt értelme, mégpedig úgy, hogy ő komolyan törődött mindannyiunkkal ott körülötte is, a fejlődő országok népeivel is, napjaink fiatalságával is, nemzetünk jövőjével is. Annyira komolyan vette mindezt, hogy megkereste és kitanította azokat az embereket, akikre vezetőkként szükség van egy egészséges és élettel teli társadalomhoz, - mert atyai szívvel aggódott. Ezen felül, törődését tettekre váltotta; és minket is arra hívott fel, hogy az övéhez hasonló szívvel, szeretettel és odaadással cselekedjünk.
Ránéztem erre a hatvan-egynéhány éves férfira, és hirtelen rájöttem, hogy még soha nem találkoztam hozzá hasonló emberrel. Ha bármennyire ellentmondásosnak gondoltam volna is őt azelőtt, minden kétség szertefoszlott a szememben. Csak azt láttam, hogy ez az ember mindannyiunk iránt atyai szívvel viseltetik, és hogy ez a szív mennyire egyszerű, hatalmas, tiszta, eltökélt és mindenre elszánt.
Manapság, ha az Egyesült Nemzetek székházának a csarnokait járom, Moon tiszteletes munkájának újabb vonásait fedezem fel. A helyes kormányzáshoz, a háború-sújtotta övezetekben szükséges béketeremtő munkára, illetve az emberi fejlődés területein nagyszabású tervei vannak a jövő törekvéseire vonatkozó elképzeléseiben. Azok az alapok pedig, amelyeket az óceáni iparágakban már megvalósított, kézzelfoghatóan és jelentősen hozzájárulhatnak ezekhez a munkaterületekhez is.
Azok az emberek, akik bármelyik tengeri vállalatnál dolgoznak, tisztában vannak
azzal, hogy Moon tiszteletes nem csak az egyes egyének felé intézi a kihívást,
hogy „szolgálják a világot”, hanem az üzleti vállalkozások felé is. Azt szeretné,
ha ezek támogatnák ezt a szolgálatot, úgy, hogy technológiájukat átadják a fejlődő
országoknak. Így aztán, legvégül, sikerül majd egy helyre összehozni az életképes,
egészséges fejlődés négy alapvető elemét. Ehhez jelenleg olyan emberekre van szükség,
akik ezt a négy elemet összehozzák: a jövőképet, a fejlődő országot, egy technikai
partnert, és az adományozókat. Egy háború-sújtotta nemzet külügyminiszterével
már folytak is erről előzetes tárgyalások.
Most azonban, még a technológiánál, vagy az anyagi és információs forrásoknál is nagyobb szükség van egy megújított és világos szellemiségre, vezetésre és értékrendre. Talán itt az idő, hogy még többen menjünk ki a tengerre, és hogy felújítsuk az Istennel való kapcsolatunkat, hogy még jobban megértsük önmagunkat, valamint a helyünket ebben a hatalmas világegyetemben. Ahogy a Zsoltárok könyve is írja:
„Akik hajóikon bejárták a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: ők is látták az Úr tetteit, és a mélyben szemlélték csodáit.” (Zsolt. 107:23-24)